Egy nagyon jó barátom eltervezte, hogy minél hamarabb szeretne külföldön dolgozni, hiszen szeretne a családjának egy házat venni, azt viszont csak úgy tudja hitel nélkül megoldani, hogy ha külföldön vállal munkát. Már nem sok hiányzott neki ahhoz, hogy meglegyen a házra a pénz, ezért úgy döntött, hogy az ausztriai munkák között fog válogatni, ugyanis ő a vendéglátásban szeretne elhelyezkedni, amik pedig nagyrészt szezonális munkák.
Ő szakácsként dolgozik, így elég sok lehetőség közül tudott válogatni, hamar el is csípett több remek ajánlatot, végül kiválasztott egyet, ami neki a legszimpatikusabb volt. Kiderült, hogy egy régi ismerőse is ott dolgozik már évek óta, így a család is sokkal könnyebben engedte őt el, tudták, hogy nem olyan helyre megy, ahol kihasználhatják, vagy ahol bármi probléma történhet. Ő nagyon jól tud németül, ezért nem volt gond azzal sem, hogy mindent lebeszéljen a munkáltatóval.
Tamás, akiről ugye a történetem szól, izgatott volt a munkáját illetően, és nagyon kíváncsi volt, hogy lesz-e olyan étel, vagy olyan osztrák specialitás, ami majd kihívást fog jelenteni számára. Szereti az újdonságokat, a kihívásokat, úgyhogy ettől abszolút nem félt. Ráadásul nagyon segítőkész kollégái lettek ott – mint ahogy az később kiderült -, így ők mindenben segítségére álltak, ha gondja adódott.
Miután lebeszélt mindent a munkáltatóval, majd aztán az ismerősével is, aki ott dolgozik, megbeszélték, hogy mire kell felkészülnie Tamásnak, rögtön kezdhetett is pakolni, mert egy hét múlva már kezdenie kellett abban az osztrák étteremben. Utazás előtt Tamás kislánya, Lilla, megkérdezte: „Apa, ugye mire hazajössz, nem felejted el, hogyan kell csinálni azt a finom rakott krumplit, amit én annyira szeretek?” Ezen az egész család jót nevetett, Tamás pedig megnyugtatta Lillát, hogy nem fogja elfelejteni az imádott rakott krumplijának a receptjét, sőt megígérte neki azt is, hogy mire hazajön, sok új receptet megtanul majd, ami biztos, hogy neki ízleni fog.
Ezzel sikerült Lillát meg is nyugtatnia, aki egy bólintással jelezte, hogy megjegyezte, és várni fogja a sok új finomságot itthon. Az egész család nagyon büszke volt Tamásra, és már alig várták, hogy meglegyen az új ház, és mihamarabb beköltözhessenek. Ez idő alatt én is sokat beszéltem Tamással, hiszen miután kiutazott, engem is érdekelni kezdtek ezek az ausztriai munkák, úgyhogy néhány kérdezz-felelek videó-beszélgetés után úgy döntöttem, hogy én is szerencsét próbálok Ausztriában. Bár én nem vagyok szakács, mégis a vendéglátás közelebb áll hozzám, mint más munkakör, így vendéglátós pozíciók között keresgéltem, és végül a szobalány pozíció mellett döntöttem.
Tamás téli szezonja nagyon jól haladt, rengeteg új embert ismert meg ez idő alatt, sőt, találkozott egy kedves férfival is, akiről kiderült, hogy egy igen neves étterem tulajdonosa itthon, és nagyon örülne neki, ha Tamás az ausztriai kiruccanása után itthon nála dolgozna, mint szakács.
Elképedve hallgattam ezt, mikor egyik este felhívott és elmesélte, hiszen pont hazautazás után szeretett volna munkahelyet váltani, erre tessék: új munkalehetőséget kapott. Természetesen elfogadta miután mindent alaposan átbeszéltek és a feleségével is megbeszélték a dolgokat. Örültek, hiszen sokkal kedvezőbbek a feltételek ennél az étteremnél, mint a másiknál, ahol idáig dolgozott itthon.
Hazautazás után egy hónap pihenéssel jutalmazta meg magát, ami idő alatt az új házat is megvették, beköltöztek és természetesen Lillának egyből meg is csinálta a rakott krumplit, nehogy aztán Lilla azt higgye, hogy elfelejtette. A költözés gyorsan ment, így aztán mielőtt kezdett volna az új munkahelyén itthon, volt egy hete, hogy kipihenje a költözés fáradalmait. Én is megnéztem a házukat. Hát mondhatom, tényleg megéri Ausztriában dolgozni!
Nem tétlenkedtem én sem ezek után! Böngésztem egy kicsit az interneten az ausztriai munkák után, már tudtam, mit keresek: szobalány szeretnék lenni. Kikötéseim nem voltak azzal kapcsolatban, hogy hol szeretnék elhelyezkedni, így sokkal könnyebb és gyorsabb is volt a keresgélésem.
És hol tartok most?
Nyárra egy igazán gyönyörű hotelben fogok dolgozni, mint szobalány, ahol, ha minden jól megy, a jó nyelvtudásom miatt akár recepciósnak is beállhatok majd. Egészen októberig leszek majd ott, utána pedig közösen a munkáltatóval majd megbeszéljük, hogy szeretnék-e maradni télre is.
Hát nem szuper?