Nagyon meg tudja nehezíteni az ember életét, amikor el kell kezdenie a gyerekeinek komolyabb dimenziójú ajándékokat keresnie mint a kisautó és a Barbie baba. Eleinte tök jól megy minden, egy alkalom, pár tökös modell (mármint autó modell) és meg is van a dolog, legalábbis az én fiam hála az égnek nagyon szerette matchboxokat, ami nagyban segítette, hogy a feleségemmel ne kelljen éjszakákat átvirrasztanunk azon gondolkozva, hogy vajon mi lenne a legmegfelelőbb ajándék a számára. A Barbie baba ugyanilyen ziccer helyzet, nem igen szorul komolyabb magyarázatra, hogy miért is ez volt a favorit szerintem, ráadásul itt aztán tényleg rengeteg dolgot és mini világot lehetett összegyűjteni és felépíteni. Szépe lassan már én is szakértővé váltam annyit kellett nézegessem a katalógusokat.
Aztán az idő telt, múlt és nem tudtunk már ilyesmivel célba találni. Jöttek az olyan ötletek, hogy ruha és hasonlók, amivel nem is volt gond csak hát ilyenkor figyelembe kell venni, hogy nyilván nem fogok a gyerekem születésnapjára beállítani három pólóval, amit valami butikban vettem meg. Szerencsére a zenei CD-k, és DVD-k szintén adtak rá alkalmat és lehetőséget, hogy komolyabban bele tudjak nyúlni valamibe, ami kifogyhatatlan mennyiségű lehetőséget rejt magában. A fiamat azóta is igyekszem valami ilyesmivel meglepni, már amennyiben nincs valami különösebb kérése. A telefon például ilyenkor nem téma, azt akkor veszünk ha szükséges, nem látom értelmét annak, hogy nekiálljunk minden alkalommal a legújabb modellekkel dobálózni, elvégre a cél az, hogy egy jól működő, tartós gépet vegyünk nem pedig az, hogy a következő évben már dobjuk is el a legújabb divatos cuccért. Persze, erről szól ez az üzletág, de én igyekszem ettől függetleníteni magamat.
A legutóbb például kisebb zavarban voltam, amikor a lányomnak kellett választanom ballagási ajándékot. Alapvetően nem zavar ha hibázok a választáskor, elvégre ha nem kapok kellő támpontot honnan tudhatnám, hogy amit választok az végül mennyire fog megfelelni az elvárásoknak és hasonlók, igyekszem minden alkalommal beleképzelni magamat a másik helyzetébe, kitalálni vajon örülnék-e annak ha ez a tárgy fogadna egy szépen becsomagolt doboz alján, de hát az ember nehezen tud adott esetben női fejjel gondolkozni. Megpróbáltam már párszor és higgyétek el, hatalmas lutri. Azért ettől függetlenül fenntartottam a jogot mindig arra, hogy éljek ezzel a lehetőséggel csak nem mindig sikerül, de hát ez van. Talán nem fogunk kitagadni senkit sem a családból mert véletlenül melléválasztott az ajándék kereséskor, aztán ki tudja, lehet, hogy csak várat magára mindez…
Szóval keresgélni kezdtem, mivel ballagásról van szó nyilván nem akartam semmi olyat előrántani a kalapból, amit bármikor máskor is megtehetnék, szerettem volna valami különlegeset, izgalmasat kitalálni, ami adott esetben nem árt ha használható is valamire. Mivel tényleg elég rossz vagyok abban, hogy mások helyett találjam ki a vágyukat itt is elég nagy gondban voltam. Ez az a helyzet, amikor hirtelen annyira leblokkol az ember agya, hogy még azt sem tudná megmondani, hogy mi a neve és hány éves is valójában. Mondjuk utóbbira ott lapul a pénztárcámban a személyim, míg előbbit nem tudom egy laza csukló mozdulattal elintézni. Szóval ezen tanakodtam már elég kétségbeesetten, hiszen a ballagás egyre közeledett, amikor eszembe jutott, hogy egy szép és márkás ékszerrel csak nem foghatok nagyon mellé a dolognak. Szerencsére egyszer jártam a Swarovski gyárban, ahol elég mélyen belém égett annak az emléke, hogy mennyire elegáns és előkelő is a cég választéka, innentől fogva adta magát a dolog, hogy innen kellene választanom valamit. Ide már segítségül hívtam a feleségemet is, elvégre egy női szem és legfőképpen agy sokkal többet tud segíteni egy ilyen helyzetben mintha én próbálnak elefántként rontani a porcelánboltba (ez a hasonlat ráadásul nem is annyira elvont ebben az esetben, hmm…). Tehát egy igazi szakértővel felvértezve elkezdtünk keresgélni a Swarovski katalógusban, remélve, hogy sikerül közös megegyezésre jutnunk. Ugyanis bár hívtam segítséget, de arról nem tettem le, hogy valamilyen szinten az én szépérzékemet is hozzá fogjuk tenni a végső eredményt eldöntő szavazáshoz. Nem igen tudtuk eldönteni, hogy minek is örülne a legjobban a nyaklánc és a karkötő is döntős volt, amit sikerült igen szépen el is húzniuk, ha most az NBA-ben lennénk azt mondanánk, hogy egy hét meccses párharcban sikerült csak végül győzedelmeskednie a Swarovski karkötőnek. A választás szerintem jó volt, ugyanis találtunk egy-két nagyon elegáns darabot, amikben pont az volt a vagány, hogy nem voltak túl hivalkodóak, ezzel hihetetlenül elegánssá téve a hordozóját. Bízva benne, hogy a lányunk is úgy fogja gondolni, hogy ezzel bizony jól sikerült a választás megrendeltük. Igyekeztem minden lehetséges módon figyelni a postát, nehogy még a végén neki vigyék ki az értesítést, nem akartam, hogy akár csak minimális szinten is tudomást vegyen róla, hogy valami külföldről érkezett csomag várja az apját a helyi posta fiókban. Szerencsére van egy-két haverom, akik ott dolgoznak, így néhány sörért cserébe komolyabban odafigyeltek, hogy mikor is érkezik valami az én nevemre és címemre. Azonnal el is mentem a csomagért, amikor végre megérkezett a bennfentes információ és kutyákat megszégyenítő módon rejtettem el azt a kíváncsiskodó szemek elől (na jó, azért nem ástam el mint egy csontot, de megfordult a fejemben, kár, hogy nincsen ásóm…).
Innentől fogva pedig már semmi más nem volt vissza mint kivárni a ballagás napját és végre átnyújtani az életem árán is rejtve maradt Swarovski karkötőt. Az ebédlőasztalnál, az étteremben végre az a pillanat is eljött, amikor ezt megtehettem és szerencsére kitörő lelkesedés fogadta az ötletet és annak megvalósultát. Ezzel nagy kő esett le a szívemről, nem nagyon tudtam, hogy a lányom, aki alapvetően nem volt sosem egy nagy ékszerfüggő végül mennyire fog annak örülni, hogy azt kapott.
Innentől fogva aztán most már nekiállhattam a hétvége további nyugodt lebonyolításának. Mivel a kertemben egy csomó rokon és egyéb vendég volt (nyilván nem mindegyikőjük a legnagyobb örömömre…) igyekeztem mindenkit szóval tartani és amennyire az lehetséges étvágyukat és szomjukat oltani. Előbbi nem is volt annyira nehéz, de az utóbbiért azért meg kellett dolgozzak rendesen, tekintve, hogy igen jó májú társaságról van szó, akiknek kiváló érzékük van arra, hogy megfelelően összehangolt csapatmunkával akár egészen hihetetlen mennyiségű cefrét is feltudjanak hörpinteni úgy, hogy végül az nem fog senkinek sem gondot okozni, vagy ne adj Isten a torkán akadni. Nagy büszkeség ez, nekem elhihetitek.
Szóval összességében nem kis örömömre kiválóan sikerült a történet, ami erőt adott ahhoz, hogy két év múlva a fiammal is belevágjak újfent. Remélem addig valami neki valót is kitalál a Swarovski…