Egy gyerek nevelése nem egyszerű. Szerencsére a mai világban már nagyon sokat lehet olvasni erről a témáról, rengeteg kutatás volt ezen a területen, és ez valamivel könnyíti a tudatos szülők munkáját. Legalábbis akik a legmegfelelőbb körülmények között szeretnék felnevelni gyerekeiket. Nagyon sokszor elkerülhetetlen azonban, hogy a szülők azt a nevelési módszert alkalmazzák (bármennyire is ellene voltak), amit ők maguk kaptak. A mi családunkban ez az apák felől úgy néz ki, hogy a nagypapám vadász volt (legalábbis a hobbija, amit komolyan űzött, legalább annyira, mint a vadat), így a saját fiát (apámat) is vadásznak szerette volna nevelni. Végül nem lett az, ő a motort hajtotta, ahogy csak tudta. Én pedig abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a papám a vadászatra akart nevelni, apám a motorokra, végül zenész lett belőlem. Érdekes. Vajon az én gyerekemből mi lesz?
Mindkettőt komolyan csináltam egy időben, a nagyszüleimnél másfél évig laktam, akkor elkísértem nagyapámat, amikor csak tudtam. Apámmal meg később éltem együtt több évig. Ekkor pedig a motorozás jött. Persze szerettem csinálni, volt saját motorom, felszerelésem. Apámhoz hasonlóan mindenem megvolt, csizma, kesztyű, nadrág, páncél és sisak. A sisakom a mai napig megvan. Egyébként a cuccok közül a kedvenceim a bukósisakok voltak. Az évek folyamán többször is lecseréltem, mert megláttam egy újat, és annyira megtetszett, hogy megvettem. Volt, hogy több is volt egyszerre, és a polcomon sorakoztattam őket. Ekkor a legnagyobb dilemma az volt, hogy melyiket vegyem fel. Mint a nők a cipőkkel, körülbelül úgy lehettem én is a sisakokkal. Nem volt szükségem még egyre, de vettem, hogy utána még több közül ne tudjam eldönteni, melyiket akarom felvenni. Teljesen logikus.
Mindig vigyáztam rájuk, amennyire csak tudtam, és ők is rám. Nem egy esésnél védték meg komolyan a fejemet, miközben „feláldozták” magukat. Ezért fontos a jó bukósisak. Ismertem olyat, aki a pályán szeretett anélkül menni. Nem tudom, hogy hogyan, de megúszta mindig a komolyabb sérülést. Legalábbis eddig. Persze nem kívánok neki semmi rosszat, de ez egy veszélyes sport, szükséges az óvatosság. És a felszerelés minősége is. Szintén egy volt motoros ismerősömmel történ, hogy valami rosszabb minőségű sisakja volt, és ahogy a lejtőn elindult, felborult, a csat megadta magát, és leröpült a sisak a fejéről. Szerencsére nem esett komolyabb baja. A lényeg, hogy ha sisakot akarunk venni, ne sajnáljuk magunktól a megbízható védelmet. Meg bármi másnál is.