Az óvodában minden nap áldás. A gyerekek tündériek, a kollégák pedig olyan kedvesek, hogy elmondani sem lehet. Persze, hogy kedvesek, hiszen végső soron, aki gyerekekkel szeretne foglalkozni, az nem lehet egy mufurc valaki. Emlékszem, az én óvónőm egy igazi, szőröstalpú banya volt, akinek a három év alatt egyetlen kedves szava sem volt hozzánk. Csak kiabálni, fegyelmezni és szidalmazni tudott. Nem tudom, hogy az ilyen miért áll óvónőnek, ha egyszer rühelli a kisgyerekeket. Szerintem ez az élmény sarkallt rá, hogy én is óvónő legyek, méghozzá egy másik fajta óvónő, olyan, akire a gyerekek jó szívvel emlékeznek majd vissza, ha egyszer felnőttként felidéződnek bennük az ovis évek.
Még csak két hónapja dolgozom ott, de már most tudom, hogy életem legjobb döntése volt az óvónői képzésre jelentkezni középiskola után. A kisgyerekek úgy bánnak velem, mintha mindig is ismertek volna. A második napon már az ölembe kérezkedett fel több kislány is, és jókat beszélgettek velem, délután, az alvásidő alatt pedig kérték, hogy én olvassak fel nekik mesét. Vackor történeteket olvastam nekik, a piszén pisze kölyökmackóról. Ez a kedvencünk, mint azt megtudtam a rangidős óvónőktől.
A héten lesz egy rendezvényünk, ahová a szülők is hivatalosak. Jó élmény lesz megismerkedni velük, hiszen a kicsik nap, mint nap beszélnek arról, hogy az apukájuk meg anyukájuk ezt vagy ezt csinálta, hogy az egyik barkácsolt az apukájával, a másik úszni vitte, mert úszósportoló, és így tovább. Szóval a szülők nekem olyanok lettek, mint jó ismerősök, akiket még soha sem láthattam élőben. Ezért különösen vártam, mert Balázska, az egyik kedvenc kis csemetém (már ha persze lehet ilyet mondani, hogy kedvenc, mert minden kisovisomat imádom), elmesélte, hogy az apukája magándetektív. Vagyis eleinte mindig ezt mondta, aztán idővel kiderült, hogy szó sincs ilyesmiről, az apukája igazából rendőrségi nyomozó, de Balázska nem igazán tudta, a kettő között mi a különbség.
Ettől a kis félreértéstől én meg el is gondolkodtam akkoriban, hiszen soha sem láttam még magánnyomozót a valóságban, sőt, hogy őszinte legyek, azt hittem, hogy ez nem is egy szabályos és törvényes tevékenység. De otthon aztán rákeresem a magánnyomozó irodákra Budapesten , és rá kellett jönnöm, hogy ez is csak egy olyan szolgáltatás, mint mondjuk a fodrászat. Mert ugyan a nyomkövetés, vagyis a megfigyelés, mondjuk hűtlenségi ügyek bizonyítására, lehet, hogy egy aggályos dolog, de a megfelelő jogi ismeretek birtokában ezt is lehet a törvényes keretek között végezni. Mert a profi magánnyomozók jogi végzettséggel is rendelkeznek, vagy abban az esetben, amelyik honlapot én találtam, a detektív felesége is részt vesz a vállalkozásban, aki jogász végzettséggel rendelkezik. Tehát ilyen tudás birtokában a biztosítási csalások feltérképezése, a cégek átvilágítása, az alkalmazottak megbízhatóságának ellenőrzése gyerekjáték ennek a nyomozónak, és elégséges bizonyítékként szolgál, hogy fellépjenek az esetleges szabálytalanságok, törvényszegések ellen a megrendelők. Hát igen, tizennégy év magánnyomozói tapasztalattal már igazán profin lehet végezni ezt a tevékenységet. Mert a bemutatkozás alapján ennyi éve űzi a szakmáját. Bevallom, ahogy olvastam, mi mindenhez ért, elgondolkodtam, hogy mennyire hasznos is ez a foglalkozás, és hogy mindenkinek tudnia kellene róla. Hasonló a rendőri munkához, hasonló, de nem ugyanolyan felkészültséget igényel. Ráadásul személyre szabott, és ennyiben célszerűbb is, mint a rendőrség. Engem nagyon meggyőzött.
Szóval, ha legközelebb valaki arról beszél, hogy vannak magánnyomozó irodák Budapesten, ne hitetlenkedjetek. Mert vannak bizony. Igaz, ha egy óvodás mondja, ne feltétlenül higgyétek el neki.