Minden alkalommal, mikor összegyűlik a család, egy idő után elkezdődik a sztorizgatás, a régi idők felemlegetése, és a „Bezzeg az én időmben” kezdetű mondatok is előkerülnek természetesen. Anyukámnak négy testvére van, így hatalmas családi összejöveteleket tudunk csapni, amiket én nagyon szeretek.
Anyukám nővére hatalmas mesemondó, szinte bármiről eszébe jut egy régi történet, és mindegy, hogy már elmondta számtalan alkalommal, mi akkor is meghallgatjuk. Nem számít, hogy már mondta, ő úgy tudja előadni, hogy minden alkalommal kicsordul a könnyünk a nevetéstől. Persze anyukámnak sem kell több, egyből ő is rázendít, aztán a végére úgy belejönnek, hogy egymás mondatait fejezik be. Néha nem jutunk el egy-egy sztori végére, mert ők már annyira nevetnek, hogy nem képesek nevetés nélkül elmondani, mi a történet vége.
Anyukám a négy testvérével együtt egy kis faluban nőtt fel, ahol minden napra adódott valami történés, ha nem több is. Sőt, amikor már mindannyian felköltöztek a fővárosba, az élet akkor sem állt meg sem a szülőfalujukban, sem pedig náluk. Nagypapa minden telefonbeszélgetés során elmesélte, mi történt a faluban az elmúlt időszakban, anyukámék pedig, mint minden fiatal, munka mellett időt szántak a szórakozásra is.
Már hallottam azt is, hogy nagypapa hogyan kergette el a neki nem szimpatikus udvarlókat a háztól, hogyan kergették meg őt a csirkék a kertben, de anyukámék szombat esti retró bulijaikról sem szabad megfeledkezni.
Egy-egy sztoriban amúgy én is felismerem saját magamat, hiszen, ha nem is ugyanaz, de hasonló velem is megtörtént már. Szeretem hallgatni őket, olyankor mindenki megfeledkezik egy kicsit a gondjairól, és végre szuperül mulatunk.
Számomra azonban a faluban történtek az igazán viccesek, nagypapának négy lánya és egy fia van, tehát alaposan oda kellett figyelnie a lányokra, az udvarlós történetek a kedvenceim. Volt, hogy anya kiszökött az ablakon, hogy elmehessen egy buliba, de beleesett a rózsabokorba, amint aztán nagypapa nem igazán díjazott. Ugyan a bálba végül elengedte őt, de nehogy azt higgye bárki is, hogy megúszta. Abban a ruhában, kócosan és koszosan kellett elmennie anyának, pont úgy, ahogy kikászálódott a bokorból. El se tudom képzelni, milyen vicces lehetett, persze nem anyukám szemszögéből. Ezután kétszer meggondolta, hogy kijáratnak az ajtót vagy az ablakot választja.
Még szerencse, hogy mi a földszinten lakunk és felesleges kimásznom az ablakon!