Hogy törik ki a gyerek foga, ha ott vagyunk mellette? Elmesélem.

Nincs is annál szebb, mikor az ember biztonságban tudja a gyerekeit. Persze, attól, hogy mi azt hisszük, hogy biztonságban vannak, még eshet bajuk.

Hogy hogyan?

 A múlthéten történt, hogy elvittem a lányomat a játszótérre. Nagyon sokat járunk oda, van sok kis barátja, akikkel szuperül eljátszik, nekem meg sok anyuka barátom, akikkel ott ismerkedtünk össze. Szuper program szokott lenni, mert míg a gyerekek eljátszanak egymással, mi tudunk egy jó felnőtt beszélgetést folytatni egymással. Mikor az ember háztartásbeli édesanya és minden gondolata az anyaság körül forog, nincs más vágya, mint hogy felnőttekkel beszélgethessen. Ha ezek a felnőttek ráadásul ugyan abbana cipőben járó, azonos érdeklődési körű emberek, és közben a gyerekkel is jót teszünk, mert ő is jól érzi magát, az maga a kánaán mindenkinek.

Szóval elmentünk a szokásos kedves délutánunkat eltölteni kettecskén, és nagyon jól is éreztük magunkat, de aztán megtörtént a baj. Gondolom, mindenkinek vannak prekoncepciói arról, hogy amíg az anyukák csacsognak, addig nem figyelnek a gyerekekre, de ez nem így van. Igen is, nagyon is odafigyelünk rájuk. Sót, játszani is szoktunk velük. De aki azt állítja, hogy egy játszótéren folyamatosan a gyermeke mellett áll és a testi épségéért őrködik, az nem hiszem, hogy igazat mond, vagy nem igazán lehet teljesen komplett. Ugyan is a játszótérre azért megyünk, hogy játszanak, szaladjanak, koszosak legyenek, sikítozzanak, megtehessenek mindent, amit otthon az esetek többségében nem engedünk neki, egyszerűen nem szabad. És pont egy ilyen alkalom nagyszerű arra is, hogy megüssék magukat. Én nem vagyok az az agyonféltős típusú anyuka, az az elvem, hogy a gyereknek meg kell ütnie magát ahhoz, hogy megtanulja, mik a határai és tudjon később vigyázni magára, de persze ésszerű határokon belül. Amit az én gyerek csinált, az viszont kicsit túlmutatott ezen a határon.

Persze nem szándékosan, és én jobban felelősnek érzem magam, mint amennyire őt hibáztatom, még akkor is, ha kikerülhetetlen volt a baleset. Sokszor beszélgettünk róla, hogy mire kell vigyázni a játszótéren és hogy hogyan ne essen le a mászókáról, de lehet, hogy nem voltam elég egyértelmű.

Így történhetett meg az a helyzet, hogy egy artistát megszégyenítő manővernél olyat esett az én drágám, hogy kitört az első két foga. De nem ám csak úgy módjával, hanem majdnem teljesen az egész. Hirtelen olyan sokkot kaptam, mikor megláttam, hogy azt se tudtam, mi tévő legyek. Kérdeztem a többieket is, de senki nem tudott éppeszű választ adni, hogy mi ilyenkor a teendő. Ugyan is ezek tejfogak voltak, de egy kislánynál csak nem lehet, hogy törött első két foggal legyen akár még évekig, míg ki nem nőnek neki a csontfogak.

Mikor hazamentünk, elkezdtem nézegetni, hogyan oldható meg a fogpótlás olcsón, mert szerettem volna, ha nem kell sokat költeni erre a manőverre. Nem, mint ha a gyerek nekem nem érne meg minden pénzt, de feleslegesnek tartottam volna, ha kiadunk egy csomó pénzt olyan fogak pótlására, amik nemsokára úgyis kihullanának.

Végül is megbeszéltünk egy időpontot konzultációra jövő hét keddre, alig várom, hogy menjünk. Szerintem engem sokkal jobban megviselt a dolog, mint a gyereket. Olyan büszkén mutogatta az apjának, hogy ő akkorát szaltózott, hogy kitört a foga, én meg majdnem sírtam kínomban. Lehet, így kéne hagyni, ha ilyen büszke rá, de majd meglátjuk, mit mond a fogorvos.

Szóval, kedves anyukák, birkózzunk meg együtt a gondolattal, hogy akkor is történhet baj, ha a gyerek tőlünk 1 méterre van. Mert ez az anyaság, egy ilyen szakma.