Amikor egy hétéves segít neked autógumit venni

Nekem még nincsenek gyerekeim, de nagyon szeretem őket, játszani velük, vigyázni rájuk, szerintem csodálatos érzés látni a kis ártatlan lényüket, azt a hatalmas szívet, amivel őszintén néznek a világra.  Amikor még nem rontotta el őket a szociális közeg, a rossz dolgok, még nem szomorúak, csak néhány percig, nem bánkódnak, csak élnek a mának és nincs kötöttség, nincs még iskola, reggel hétkor kelés, betáblázott napirend, és szünetekben mosdóba járás. Persze az iskolarendszernek is megvan a maga szépsége, de azért mégiscsak más a gyermekek jelleme 7 éves koruk előtt, míg nincsenek társadalmi keretek közé szorítva.

Érdekes módon változik ez is az utóbbi időben. Nagy lett a szabadság, a gyerekek mégis a képernyő előtt töltik a szabadidejüket, még a kicsik is. A keresztlányom három éves, de mégis jobban tudja kezelni a táblagépeket, mint én. Egyik unokaöcsém hét éves, és sokkal inkább ki tud igazodni bizonyos témák között az interneten, mint én. Az autókkal foglalkozó, autószerelő unokatestvérem kisfia ő, aki imádja az apját, és persze mindent eltanul tőle, amit lát. Csakhogy az ő tudása már komplexebb, és az is lesz később, mert egyszerre tudja használni az eszét, a kis kezeit a szerelésnél, és az internetes adatbázist is kezelni tudja, ahonnan mindig naprakész információkat tud majd szerezni, amiről éppen csak akar.

Tavaly tavasszal, mivel én nem értek az autókhoz, szerettem volna valamire jutni a témában, ugyanis lassan ideje volt már lecserélni a kocsimon az abroncsokat, vadászni akartam egy jó kis nyári gumi akciót, de mivel én nem értek sem a kocsikhoz, sem az internetes kereséshez annyira, elmentem az unokatestvéremhez, hátha tud nekem segíteni. Mikor odaértem, a felesége mondta, hogy csak este ér haza, de üljek le vele kávézni egyet, a kisfiuk is örülne nekem. A hétéves unokaöcsém valóban nagy örömmel fogadott, és kávézás közben az ölembe is ült. Most elsősként már megtanult írni, profin tudja használni a táblagépeket és okostelefonokat is. Amikor elmeséltem Áginak, a feleségnek, mi a problémám, a kisfiú egyből rám nézett és azt mondta, én tudok neked segíteni. Elmosolyodtunk, nem vettem túl komolyan, de amikor elém tolta a tabletet, egy megnyitott autógumikkal foglalkozó weboldallal, pont, amilyet kerestem, akkor köpni, nyelni nem tudtam.

Majd elmondta, hogy az apja ezt szokta ajánlani másoknak, akik még amatőrök, mint én (micsoda szavakat tud már egy hét éves, te jó ég!), mert itt minden információt meg lehet találni arról, mire kell figyelni egy gumi vásárlásakor. Hogy milyen paraméterek vannak terítéken, és mik azok a dolgok, amikről feltétlenül tudnom kell, egyáltalán hogyan tudok választani, és milyen nyári gumi akciók vannak az oldalon.

Aztán megmutatta az oldal keresőjét, hogy melyik márkák lennének jók nekem és miért, valamint pontos tájékoztatást kaptam a méretekről, különböző sebességi indexekről, hogy mi az a mintázatmélység és fékút, még azt is elmondta, hogyan kell ellenőrizni a levegőnyomást. Persze azt a lelkemre kötötte, hogy csak szakemberrel csinálhatok mindent, mert ő is látja rajtam hogy nem értek hozzá, meg egyébként is ez aranyszabály, de azért elméletben ő már mindent tud az autókról. Kiselőadást tartott nekem, hogyan tudom túlterhelni az abroncsokat, és mire figyeljek, mitől függ az élettartam és deformáció. Elmesélte, hogy mit hogyan tanult meg az apjától, és hogy miért tudja már használni a tabletet is. Én csak ámultam, teljesen leesett az állam. Hogy férhet ennyi tudás egy ilyen kicsi kobakba?

Mindenesetre elfogott a kettősség érzése, hogy nem csak egy hétéves lát el engem információkkal a saját kocsimról, de ő mutatja meg, hol találok az interneten olyan autógumikat, amilyenek nekem kellenek. Rendben, az apja autószerelő, és nagyon sokat tanul tőle, hiszen szinte egész nap mellette van, amikor csak teheti, na de mégis! Úgyhogy meg kellett állapítanom, hogy egyrészt sose becsüljem alá a hét évesek tudását, másrészt, hogy az unokaöcsém egy őstehetség.